Sosem látott luxus 4200 méteren

A magyar Annapurna expedíció megérkezik az alaptáborba, ahol a business classon ülve értesül az év első sikeres csúcsmászásról.

Épp csak beestünk az alaptáborba, és megpillantottam az első gyanús jelet. Zöld padlószőnyeg volt a konyhasátorban. De nem fogtam gyanút, négy nap kemény gyaloglás volt mögöttünk, egy széket akartam és egy tányér meleg levest. A következő jel csak percekig váratott magára. Megjelent az asztal végén egy nepáli srác és közölte, ő a pincér. Nem a konyhafiú, az alaptábori szakács, vagy az egyik expedíció serpája, hanem a pincér.

Még ebédeltünk, mikor az alaptábori csapat már felállította a sátrainkat, olyan méretű matracokat fújtak fel, amelyek vetekedtek az otthonra vásárolt NASA-technológiás ágybetétemmel, pedig arra még európai viszonyok közt is büszke vagyok, majd párnákat vettek elő, made by indian technology felirattal. Beájultunk a sátorba.

tovább »

A zokniszárítás legbizarrabb módja

Ennél nehezebb úton még nem jutottam el hegyre, mondja Erőss Zsolt alpinista, majd egy üszkös mezőn megdöbben.

„Itt néhány hét múlva majd vissza kell jönni” – villant be a rémes jövő egy irdatlan méretű és meredek hegyoldal aljába ereszkedve. Felettem apró foltok voltak a teherhordók, hátukon dupla műanyaghordóinkkal. És ez még csak a második nap vége volt.

Konyhafiúnk persze túlzott az indulásnál: mágikus realista beszámolójára legfeljebb olyasvalaki alapozott volna, aki Matolcsy György gazdasági banánzóna-elmélete nyomán is hajlandó belevágni valami költséges vállalkozásba. Az út nem borzalmas veszélyek sorozata volt, egyszerűen csak folyamatos fizikai kihívást jelentett, és az erőleadás közben nem kalandozhatott el a figyelmünk sem. Pedig a négynapos felmenet során úgy váltakoztak a tájak, mintha minden nap a világ egy más pontjára teleportáltak volna minket.

tovább »

A hordárok lázadása

Erőss Zsolt és társai elindulnának az Annapurnára, de nem tudják, hogy a helikopterrel nem lehet viccelni. Helyszíni tudósítás.

Az expedíciót kísérő túracsapat távozása után rövid időre olyan lett a hangulat, mint amikor véget ér az osztálykirándulás, és a tantestület csöndesen dől hátra a tanáriban. A bensőséges szöszmötölés fél órát tartott, amikor megérkeztek a hordárok, a szakácsunk és a konyhafiú. Hirtelen nepáliak tömegei kavarogtak szállásunk udvarán.

Voltak aggastyánok, kopott zakóban, vagy eldönthetetlen korú alakok hamisított melegítőkben, fiatalok seggig letolt farmerben. Néhányan vidáman beszélgettek, mások mogorván ültek a csomagjukon, voltak köztük vékonyak és egészen soványak is. Egyetlen közös volt bennük, egyik sem beszélt angolul. Végül elénk állt egy 160 centis srác, akinek arcán zavarba ejtő módón egyszerre volt jelen az összes létező szolgálatkészséget és pozitív hozzáállást jelző arckifejezés. Tíz angol szóval többet tudott a többieknél, így kiszedtük belőke, hogy ő lesz majdani alaptáborunk konyhafiúja.

tovább »

Az első hegyet nem másszuk meg

Erőss Zsolt és társai visszafordulnak egy 6 ezer méteres hegyről, hogy végül rosszabb helyre kerüljenek, mint ahonnan indultak.

A hegymászás normális esetben olyan mozgásokkal kezdődik, ahogy a hernyóból néhány rángással báb lesz. A hegymászó még a hálózsákban magára húz néhány réteg ruhát, hogy azokban bújjon ki a mínusz 10-15 fokos sátorba. Aztán a mászó további ruhákat vesz magára, míg társai várják, hogy befejezze végre, kimenjen a fagyba, és helyet hagyjon az ő teljes átalakulásukhoz.

Expedíciónk első csúcstámadása ennél azonban sokkal polgáribb körülmények közt zajlott. A 4900 méteres táborunk még egy takaros kőház volt, ahol ha nem is fűtött szobába, de legalább rendezett körülmények közé kászálódtunk ki. Egy tágas, tátrai hegyi házra emlékeztető étkezőben reggeliztünk, hatkor sorban nekivágtunk a hegynek. Az alpinistaérzés azonban váratott magára. Az ösvény óriás barna hegyek oldalában kanyargott, a völgyben misztikus ködök kavarogtak, és ha szétlebbentek a felhők, látni engedték a távoli hágó felé vonuló tömegeket. Néhány százan is lehettek az úton, amitől a havas hegyoldal inkább egy Jack London-regényt idézett, amelyben aranyásók és szerencsevadászok tartanak egy távoli, alaszkai völgybe, ahol állítólag csak le kell söpörni a földet az aranyrögökről.

tovább »

Igenis létezik magashegyi luxus

Erőss Zsolt és társai közel a Mont Blanc magasságában olyan házat találnak, amilyet még Hollywood sem mert megfilmesíteni.

Van az Ég és jég című filmben egy rész, amikor röviden felvillantják a gyanútlan nézőnek az alaptábori életet a K2 alatt. Aki járt már valaha egy nagy hegy alaptáborában, annak ez a film legszórakoztatóbb jelenete. A világ második legmagasabb csúcsának lábánál tüzek lobognak, hús sül, söröket kapkodnak ki jeges vödrökből és a színes égősorok alatt táncolnak is páran.

Bár 5250 méter magasan ezen tevékenységek közül egyetlen is lehetetlen, azért túránk során kiderült: a kép csak 80 százalékban hollywoodi túlkapás. 4540 méter magasságba érve, a kopár barna dombok, és a felettük csúcsosodó fehér hegyek ölelésében megtaláltuk azt a helyet, amiről a bohó rendező az álomtábort mintázhatta.

tovább »

Szuvenírbuddhizmus

A szerzőt abuzálja egy buddhista apáca, majd Erőss Zsolttal megmászik inkább egy közeli hegycsúcsot. 

„Ez olyan, mint az Idétlen időkigben” – mondta reggel szobatársam, Attila, a pénzpiacok Zorrója, aki magas pozícióját cserélte fel Nepál magaslataira. A trekkingcsapat tagjának megjegyzése nem volt alaptalan. A túra napjai, bár csodás vidékekre vezettek minket, megdöbbentően hasonlatosak voltak Bill Murray filmjének egyetlen, és újra meg újra ismétlődő napjához. Reggel hétkor zörög az óra, gyömöszöljük a hálózsákot a tokjába, reggelizünk, pont ugyanazt, mint előző nap. Gyalogolunk esig, amikor megszállunk egy hegyi házban, ahol ugyanabból a pár ételből választhatunk, mint 24 órával korábban. Végül elájulunk, és reggel zörög az óra. 

A végtelen ciklusból nem egy mindent elsöprő szerelem szakított ki minket, hanem Manang városa, ahol pihenőnap várt ránk. „Internet, boltok, még mozi is van” – mesélte Mécs Laci, az expedíció egyik mászója már napokkal korábban. Szemeim előtt egy Chamonix-hoz hasonló hegyi városka lebegett, így a célunkat elérve kis híján tovább mentem. Civilizációs központ helyett egy ugyanolyan faluba érkeztünk, mint az összes többi. Kőházak egy kőlapokkal kirakott út két oldalán. Különbség annyiban volt , hogy minden ház aljában kis étterem, vagy boltocska működött. Chamonix-ra csak az árak emlékeztettek. Egyetlen kólára rakott profitból hetekig megélhetett egy nepáli család. Nem beszélve az internetről, ami legalább olyan drága volt, mint amilyen lassú. Csak az tette romantikussá a netezést, hogy tudtam, az üzenet megjárja a világűrt, mielőtt befut a magyar szerverekre.

tovább »

Vándorlás a cukiság völgyében

Erőss Zsolt és hegymászóbarátai nem várt mértékű cukisággal, és borzalmas konyhával szembesülnek az Annapurna alatt. Helyszíni tudósítás.

Tudtam, hogy lehet cuki egy apró, prémes állat, vagy kisgyerek, esetleg a csajunktól egy sms. De elképzelni sem tudtam, hogy létezik olyan konstelláció, amelyben cuki lehet egy egész országrész is, emberekkel, tájjal, gazdasággal és életstílussal együtt. Az Annapurna csúcsa alatti völgy azonban pont ilyen: cuki emberek üldögélnek a szűk, vadzöld völgyekben sorakozó falvaikban.

xaIMG 8924

Az év ezen szakában nem kell dolgozniuk, a kukorica meg az árpa nő magától, ők meg nézik a buszmegállónyi, teraszos parcellákat, továbbá a túrázókat, akik elhaladnak a tornácuk előtt. Biccentenek nekik a tea mellől, a boltosok kiszólnak, hogy cold drink sir?, de ha tovább megyünk, beszélgetnek tovább. A völgy olyan szűk, hogy a falvak csak a gyalogút két oldalán férnek el. Hat-nyolc egyszintes, terpeszkedő kis kőház, 150 centis ajtókkal, mögöttük fémedény mellett gubbasztó, dohányzó nagymamával.

A szűk, kőlapokkal kirakott utcákon cuki gyerekek fürdenek a csap alatt, törpe kecskék kószálnak, az asszonyok pedig csoportosan guggolnak és dohányoznak. Néhányan színes szőnyeget szőnek mellettük, ha már úgyis ott vannak. Az idill nyárig tart, amikor a termés két hónapra munkát ad a helyieknek. Ősszel jön a második turistaszezon, további üldögéléssel és kólaárulással. A tél ugyan kemény, de sokan egyszerűen alacsonyabbra költöznek, míg a vidéken átveszik az uralmat a jetik.

tovább »

Erőss Zsolt társaival eltűnik a hegyek közt

Expedíciónk ezekben a pillanatokban hagyja el a remek kávékkal ellátott Katmandut, hogy eljussunk célunkhoz, az Annapurna alaptáborába. Bár az út normál esetben 3-5 nap, mi két hét múlva érkezünk, és nem azért, mert számolunk az eltévedéssel, hanem mert hosszabb úton megyünk. Direkt. Megkerüljük az egész hegyet, hogy ezalatt akklimatizálódjunk. A 4-5 ezer méter magasan vezető út felénél pedig megmászunk egy 6 ezer méteres csúcsot is.

foldesandras: saIMG 8714

Nepál sajátos településszerkezetű ország. A himalájai völgyek sűrűn lakottak, falvak sorai követik egymást, csak éppen ezek közt, a terepadottságok miatt nincs aszfaltozott út. Az egyetlen közlekedési eszköz itt a láb. Ez talán kényelmetlen az őslakosok számára, a nyugati túrázók számára viszont a környék túraparadicsom.

foldesandras: saIMG 8739

Nézze meg az expedíció katmandui napjait képsorozatunkon!

A helyiek mindennapos közlekedési útvonala ugyanis kijárt és kellemes ösvény a Himalája csúcsai közt. Az egynapi járóföldekre fekvő falvak miatt az éjszakát hegyi házakban lehet tölteni, így sem sátrat, sem élelmet nem kell vinni. Reményem, hogy mindemellett második kedvenc civilizációs találmányunkkal, az internettel is találkozom. (Első kedvenc civilizációs vívmányom a kerékpár.)

Készüljenek tehát a magashegyek játszóteréről érkező beszámolóinkra. Ha két hétre mégis eltűnnénk, akkor sem kell veszett jak támadására gyanakodni, hanem egyszerűen csak az a helyzet, hogy a civilizáció kevésbé erőteljesen terjed, mintsem azt gondoltam volna. Ez esetben az alaptáborba érve, műholdas kapcsolaton keresztül folytatjuk a tudósítást, a legérdekesebb résszel, az Annapurna 8091 méter magas csúcsának megmászásával. 

A világ leghíresebb serpája segíti Erőss Zsoltékat

Amikor katmandui szállásunkon megjelent Mingma serpa, a világ legfiatalabbja, aki megmászta a Föld mind a 14 darab 8000 méter feletti csúcsát, és belemerültünk expedíciónk indulásának részleteibe, tudtam, hogy nem halogathatom tovább a blog elindítását. Az izgalmak ugyanis már a hegyek elérése előtt elkezdődtek.

foldesandras: saIMG 8563

Mingma serpa expedíciónk nepáli szervezője volt, az ő társasága intézi az engedélyeket, az európaiak számára átláthatatlan bürokratikus harcokat és az egyhónapos hegyi tartózkodáshoz szükséges, több száz kiló felszerelés helyszínre juttatását. „Már minden az alaptáborban van, a sátrak, az élelem, minden ott vár. Helikopterrel felvitettem a múlt héten.” – mondta a 33 éves serpa olyan hangon, ahogy az ember azt szokta bejelenteni, hogy már látja a hetes buszt a sarkon, mindjárt a megállóban lesz. A mi pulzusunk azonban felgyorsult, mintha nem is az 1300 méter fekvő Katmanduban lennénk, hanem már 4200-on, az Annapurna alaptáborában.

tovább »