Szerdán jelenik meg Erőss Zsolt önéletrajzi könyve, amelynek kapcsán a szerző a jövőjéről faggatja a neves hegymászót.
Hova vezet a következő expedíciód?
Már a most tavaszi Annapurna után kitalátuk, hogy Kancsendzönga a cél. A kérdés inkább az, hogy kikkel menjek, mert erre a hegyre nem lehet kezdőket vinni. Amikor hazajöttem az Annapurnáról, akkor Hilda, a feleségem mondta, hogy valahogy megpróbál kijönni velem a következő expedícióra. De a gyerekek mellett ez azért még nem megoldható.
A Kancsendzönga a világ harmadik legmagasabb hegye. Miért tartod nehéz mászásnak?
Úgy tekintek a Kancsendzöngára, mint az Annapurnára, csak magasabb kivitelben. Hasonlók a körülmények: sok a hó, lavinás, változékony az időjárás. Emiatt a baleseti statisztikákban is nagyjából ott szerepel, ahol az Annapurna.
Mennyire számítasz nehéz mászásra?
A hegy nehézségét nálam a hó mennyisége határozza meg. A hótaposással van gondom, abban fáradok el igazán. Ennél jobban megy nekem a nehezebb, de havas, jeges, sziklás terepen mászás. Sajnos ilyenre ott nincs lehetőség, elég zegzugos hegy, nincs egy szép, logikus útvonala, ami a csúcsig vezet. Arra számítok, hogy kemény expedíció lesz.
Mikorra tervezed a csúcstámadást?
Márciusban indulnánk. Az expedíció legalább két és fél hónap lesz. Május közepén érnénk a csúcsra. Oda fogok figyelni, hogy legyen elég időnk. Az Annapurnán már május elején lejárt a csúcsengedélyünk, miközben reálisan még két hét kellett volna nekünk a sikerhez. Az egyetlen csúcstámadó-időpontra kihegyezett expedíciók a rohanós oxigénes stílusra vannak kitalálva. Nekünk nem ezt a taktikát kell követnünk.
A legutóbbi Annapurna-expedíció után azt mondtad, hogy az utóbbi időben annyira megváltozott a hegymászás stílusa, hogy előre talán nem is érdemes társat szervezni. Ott az alaptáborban úgy is kialakulnak csapatok.
Így van, az Annapurnán a mászók jó része így működött. De azért a szerencsén is múlik, hogy találok-e olyat, akivel együtt tudok működni. Lehet persze egyedül mászni, de a lábhelyzetem miatt próbálom elkerülni ezt. Igaz az is, hogy az Annapurnán végül is szólóban másztam, mert Tibi visszafordult.
A lényeg, hogy nekem fontos a csapat. Valószínűleg azért, mert így nőttem fel. Csapathoz vagyok szokva, és ez meghatározza a hozzáállásomat.
Hogy tervezed a hegymászókarriered? 44 éves vagy, meddig mész még magashegyekre?
A célom, hogy megmásszam mind a 14 nyolcezres hegyet. Eddig kilenc van meg, és öt van hátra. Ha ez sikerült, akkor kipróbálnám, hogy mennyire bírom a nehezebb utakat. Még bennem van, hogy megmásszam az Everest nehéz útját, a Hornbein-folyosót. Vagy a K2-n a Magic Line-t. Persze tudom, hogy ezek óriási célok.
Mi a legvalószínűbb forgatókönyv? Ha évente egy csúcsra feljutsz, hány éves leszel, mire az összes nyolcezrest megmászod?
48. De közben szeretném, ha Hilda is visszatérne a mászásba. Ő eddig két nyolcezrest mászott meg, és jók az esélyei. Én ötven évesen még jó erőben leszek, sok mászó képes ilyen korban jelentős teljesítményekre.
Mi lesz a sorrend? Mi jön a Kancsendzönga után?
A K2. Kollár Lajos pedzegette, hogy azt még idén meg kellene mászni. Tavasszal a Kancsendzöngát, nyáron a K2-t. Ebben van logika, hiszen akkor már akklimatizáltan tudok nekimenni a legnehezebbnek számító nyolcezresnek. Csak éppen itthon vár két kiskölök, meg a feleségem.
Hilda (gyermeköltöztetés közben): Elmehetsz. Nem baj. Bár a K2-t szerettem volna vele mászni, de akkor majd mást.
Mikor tudnál újra csatlakozni Zsolthoz?
Hilda: Mit is beszéltünk? Hogy két-három év?
Zsolt: Egy-két év minimum. Jövőre már együtt mászunk az Alpokban. 2014 lesz az az év, amikor már el tudunk szakadni a gyerekektől. Vagy 2015. Mert azért a kéthónapos távollét trauma a kicsiknek.
Gyerekekkel nem is lehet elmenni egy alaptáborba?
Hilda: 12 éves korig 3 ezer méternél magasabbra nem jó menni, azt mondják. Nem vihetem fel őket 5000 méterre. Később meg iskola van.
Hogy látod, hogyan változott meg a hegymászás a 25 éves pályafutásod során?
Tömegsporttá vált. Tömeget lehet látni a Mont Blancon, és ugyanúgy a Himalájában is. Az expedíciószervező irodák már úgy működnek, mint a profi utazásszervezők. Ozsváth Attilával annak idején kimentünk Skarduba (Karakoram, észak-Pakisztán), és az utcán szólított le valaki, hogy segítene szervezni. Ilyen már nincs. Az internettel változott meg minden. A expedíciószervezésnél sokat kell levelezni, és ez régen nehézkessé tette az egészet. Az emailezés felgyorsította a kommunikációt. A neten pedig sok információ van fenn, könnyebb anyagot gyűjteni, naprakészen tudni, kik mit másztak, milyen veszélyek vannak a hegyen.
Ez jót tett a hegymászásnak, vagy inkább rontott a helyzeten?
Bármekkora is a népességnövekedés, a hegyek ma még sokat elbírnak. Nem nyavalyogni kell, hogy sokan vannak a csúcson, hanem el kell menni olyan helyre, ahol még nem másztak. Aki pedig népszerű helyre megy, számoljon a tömeggel.
A tavaszi szezonban a neves magashegyi mászó, Simone Moro azért fordult vissza az Everesten, mert olyan sorokban vonultak a hegyen a kereskedelmi expedíciók oxigénes mászói, hogy a palack nélkül haladót egyszerűen kiszorították.
Moro jó mászó, miért kellett beállnia az oxigénesek sorába? Miért nem választott egy nehéz útvonalat? Mehetett volna a nyugati gerincre. Vagy az oroszok nyáron nyitott új útjára. És ott a gyönyörű Kangshung-fal. Új célokat kell találnia. Ha viszont beállt, akkor ne panaszkodjon.
(Erőss Zsolt életrajzi könyvének bemutatója ma este hatkor lesz a Mammutban található Libri könyvesboltban, ahol az érdeklődök meghallgathatják a hegymászó legnagyobb kihívásairól tartott előadását és kérdezhetnek is tőle.)
Hozzászólások