Vándorlás a cukiság völgyében

Erőss Zsolt és hegymászóbarátai nem várt mértékű cukisággal, és borzalmas konyhával szembesülnek az Annapurna alatt. Helyszíni tudósítás.

Tudtam, hogy lehet cuki egy apró, prémes állat, vagy kisgyerek, esetleg a csajunktól egy sms. De elképzelni sem tudtam, hogy létezik olyan konstelláció, amelyben cuki lehet egy egész országrész is, emberekkel, tájjal, gazdasággal és életstílussal együtt. Az Annapurna csúcsa alatti völgy azonban pont ilyen: cuki emberek üldögélnek a szűk, vadzöld völgyekben sorakozó falvaikban.

xaIMG 8924

Az év ezen szakában nem kell dolgozniuk, a kukorica meg az árpa nő magától, ők meg nézik a buszmegállónyi, teraszos parcellákat, továbbá a túrázókat, akik elhaladnak a tornácuk előtt. Biccentenek nekik a tea mellől, a boltosok kiszólnak, hogy cold drink sir?, de ha tovább megyünk, beszélgetnek tovább. A völgy olyan szűk, hogy a falvak csak a gyalogút két oldalán férnek el. Hat-nyolc egyszintes, terpeszkedő kis kőház, 150 centis ajtókkal, mögöttük fémedény mellett gubbasztó, dohányzó nagymamával.

A szűk, kőlapokkal kirakott utcákon cuki gyerekek fürdenek a csap alatt, törpe kecskék kószálnak, az asszonyok pedig csoportosan guggolnak és dohányoznak. Néhányan színes szőnyeget szőnek mellettük, ha már úgyis ott vannak. Az idill nyárig tart, amikor a termés két hónapra munkát ad a helyieknek. Ősszel jön a második turistaszezon, további üldögéléssel és kólaárulással. A tél ugyan kemény, de sokan egyszerűen alacsonyabbra költöznek, míg a vidéken átveszik az uralmat a jetik.

A cukisági faktort a gyerekek fokozzák tovább, akik nem koldulnak a turistáktól, hanem spontán csoportképbe tömörülnek, ha előkerül egy fényképezőgép. Ez olyan szervezetten megy, hogy valószínűleg az iskolában tanítják nekik. A rutint csak Zsolt érkezése borította fel: naiv érdeklődéssel vették körül a robotlábán lépegető hegymászót, és pihenőnél szégyenlős vigyorral kérlelték, hogy vegye le és mutassa meg, hogy működik.

xaIMG 9880

A nepáliakról annyi mondható még el, hogy a világ legrosszabb és leglassúbb szakácsai, noha a szerző többször étkezett már Horvátországban is. Nemzeti ételüket, a gőzölt, töltött batyut, a momót a budapesti Momotaróban is úgy késztik el, hogy ahhoz képest az itteni, autentikus momók nevetséges utánzatok.

A kulináris sokkot szerencsére felülírta a táj, amely folyamatos referenciakeresésre készteti a gyaloglót. Ahogy ugyanis van például jellegzetes tibeti táj, nagy vörös hegyekkel, és föléjük magasodó havas csúcsokkal, úgy nincs jellegzetes nepáli táj. Eleinte burjánzó dzsungellel borított meredek hegyek közt gyalogoltunk, és ha túrabotok helyett M-16-osokat viszünk, akkor könnyedén le lehetett volna forgatni velünk egy vietnámi háborús film vonulós jelenetét. Egy nappal később a táj olyan hitelességgel vette fel az osztrák Alpok fenyveseinek stílusát, hogy néha véletlenül grüss gottal köszöntem a szembejövő bennszülötteknek. Végül a Dolomitok meredek hegyoldalaiban kaptattunk. Csak a folyón átívelő függőhidak, és az időnként feltűnő buddhista építmények, a sztúpák jelezték, hogy Cortina messzebb van, mint gondolnánk.

Ahogy egyre mélyebbre hatoltunk a Himalájába, úgy maradtak el mellőlünk a civilizáció kedvelt vívmányai. Míg Katmanduban még volt áram, térerő és internet, első szállásunkon már csak az áram és a térerő maradt. Egy nappal később már sms-t sem tudtunk írni, de lehetett tölteni a fényképezőgépeinket. A harmadik napon pedig pénzt kértek az áramért. Hova vezet ez, néztünk össze döbbenten. Egy hét múlva talán ruhák nélkül gyaloglunk a metsző szélben, levetkezve a kultúránk utolsó találmányait is?

xsaIMG 8889

A netelvonás arra jó volt, hogy mi magunk állítsuk össze az utóbbi napok újságját. A himalájai lapban Schmitt Pál nem mondott le (bár volt egy különvélemény), Fellegi Tamás idegesen pillantgatott mobiljára Washingtonban, hogy hívja-e valaki az IMF-től, de hiába. A dollár 220, az euró pedig 290 forint. Fellegit és a különvéleményt leszámítva egyetlen tippünk sem jött be, derült ki végül Chame falucskában. Váratlanul ugyanis számítógépek egész sorát pillantottuk meg egy faszéntüzelésű kőépületben. A trekkingcsapat civilben rendszergazda tagja wifi hotspotot létesített, hogy mindenki egyformán részesüljön a virtuális jótéteményből. A nepáli szakácsnők pedig csak annyit láttak, hogy réveteg félmosoly ül ki az elsőre oly nyitott vendégei arcára, egyesek elfelejtik megenni a vacsorát, és este tizenegykor is olyan pezsgő a hangulat, mintha nem is gyalogoltak volna egész nap.

Hozzászólások