A nehézségben van a szépség

Erőss Zsolt kalandjai a Föld távoli szegleteiben zajlanak, egzotikus vidékeken, néha szinte elképzelhetetlenül szép, vagy éppen veszélyes környezetben. Jogosan gondolnánk tehát, hogy a mi hétköznapi életünktől semmi sem áll távolabb, mint egy magashegyi alpinista élete és gondolkodása. A hegymászó azonban állítja, ez nem így van. A hóviharban, jégfalon, végtelennek tűnő éjszakai menetelés során szerzett tapasztalatok praktikusak a mindennapokban isezs02f.jpg

„A hegymászó szépséget lát a nehézségekben. A hegyen sokszor nem várt körülményekkel szembesülünk, és ezek legyőzése jelenti a hegymászás lényegét. – mondta Zsolt, amikor a hegyek és a civilizáció közti átjárásról kérdeztük. – A cselekedeteink pedig befolyásolják személyiségünket. Szóval meglátom a szépséget, vagy legalább is a kihívást más nehézségekben is.”

„A céltudatosság az egyik olyan tulajdonság, ami a hegymászó évek során alakult ki bennem, és ami a civil életben is jellemző rám” – emlékezett vissza. „Ebben benne van a motiváció, a kitartás és az együttműködésre való készség is. Vagy a tudatosság. E nélkül nem nagyon lehet célokat megvalósítani, sem a hegyekben, sem máshol.”

Vannak olyan tulajdonságok, amik fontosságára éppen a hegyek közt ébred rá? – kérdeztük az alpinistát. „A türelmet tanulni kell. A hegymászósikerek nem szerezhetők meg azonnal. Ez nehéz, de a motiváltság mellett nagyon fontos.”

Zsolt a türelem és nyugalom sajátos keverékét is alkalmazza, ha hóviharral, magas számlákkal vagy bömbölő gyerekkel kerül szembe. „Mindig akad példa, hogy a hegyen voltam már ennél nehezebb, rosszabb helyzetben. Ha azt megoldottam, akkor nem kell, hogy a hétköznapi problémák gondot jelentsenek.”

„Természetesnek érzem, hogy a hegyi világ és az otthoni élet közt van átjárás” – mondta, de kiemelte azt is, hogy veszélyes mindenben egyenlőségjelet tenni a hegyi és a síksági mentalitás közt. „A mindennapokban jelentős motiváló klisé, hogy „meg tudod csinálni”. A hegyekben viszont ennél sokszor óvatosabbnak kell lenni. Nem biztos, hogy adott körülmények közt meg lehet tenni, amit szeretnél. Itt jön a türelem.”

„A bizalmat a legnehezebb megtanulni – válaszolta, amikor arról kérdeztünk, melyik tulajdonság elsajátítása a legnehezebb a kezdő hegymászóknak. – Nehéz megtanulni, hogy bízzunk saját képességeinkben, fizikumunkban, társainkban és a technikai eszközökben. Ez akár évekbe is telhet.”

De ajánlható a hegymászás azoknak, akik bizonytalanok magukban, a céljaikban, a mindennapi döntésekben? Vagy jobb az ilyen embereknek elkerülni az éles helyzeteket? „A hegymászás céltudatossá tesz. A legtöbb bizonytalanság, vagy akár mentális betegség is kezelhető, ha az ember tud célokat meghatározni magának. A céltalanság a kor népbetegsége is. A céltalanság rossz életforma.”

Zsolt kalandjairól és gondolatairól többet ebben a közösen írt könyvünkben olvashat.

Hozzászólások