Erőss Zsolt a csúcs alól fordult vissza

A magyar mászó elérte a hármas tábort, de a nemzetközi csapat furcsa dolgokat tett a hegyen. Az Annapurna csúcsrohama percről percre.

A csúcsmászás napja pont úgy zajlott, mint egy kényelmes vasárnap délelőtt szokott. Ültünk a reggelinél és néztük a tévét. Annyi különbséggel, hogy a reggeliző asztal 4200 méter magas alaptáborban volt, a tévé pedig az Annapurna volt. Mintha valamelyik hírműsort néztük volna, amely éppen egy forradalmat közvetít élőben. A képernyő egyik oldalán élőben zajlott az élet-halál harc, a másik oldalon pedig töltöttünk magunknak még egy csésze kávét.

A látcsövön keresztül apró fekete pontok mozgását figyeltük a csúcs alatti hómezőn. Tudható volt, hogy minden lépésük küzdelem, hogy a rendelkezésre álló oxigénmolekulák segítségével lendítsék a lábukat, és 37 fokra fűtsék a rendszert a mínusz 25 fokos környezetben. Az idő előrehaladtával a feszültség fokozódott, mint egy precízen felépített thrillerben, pedig reggel még minden megnyugtatóan alakult.

Hétórakor jött az üzenet Zsolttól, hogy az egész éjszakás mászás után végül visszafordult, elérte a legfelső, azaz négyes tábort, pihen, és készül a lefelé ereszkedésre. Megkönnyebbültünk, amellett pedig büszkék is voltunk, hiszen amit tett, az még így is a heroizmus csúcsa volt. Akklimatizáció nélkül, alaptábori magasságból jutott a csúcs közelébe.

9:07 Örömünk még mindig teljes: az iráni srác rádiózik, hogy a csúcson van, tőle 10 lépésnyire egy serpa, úgyhogy várhatóan negyed óra múlva ő is felér.

9:53 Zsolt jelentkezik be, hogy indul lefelé. Hangja olyan, mintha egy zombifilmben lenne szinkronszínész. A hideg, a száraz levegő és a kimerültség érződik minden kisajtolt szaván. Lajos javasolja, hogy várja be a csúcsról érkezőket, hiszen a szombaton visszaforduló Tibor mellig érő hóról számolt be. Zsolt kisebb felületű műlába pedig ilyen helyzetben még akkor is gátló tényező lenne, ha nem lenne annyira fáradt, amennyire. A hegymászó azonban minél hamarabb le akar érni, elindul.

10:23 Az iráni mászó, Azim jelenti, hogy a cseh Radek Jaros is a csúcsra ért.

10:47 Spanyol mászók küldöttsége érkezik táborunkba. A közösségi érzületű csapat az időjárás jelentésüket akarja eljuttatni a hegyen küzdőkhöz. Délután kis havazás várható, de hétfő délelőtt még alkalmas lesz az idő a további ereszkedésre. Utána azonban ítéletidő jön.
10:52 Berecseg Zsolt rádiója. Azt mondja, túl mély a hó, nem jutott messzire, visszafordult. Visszajönni egy elhagyott táborba szokatlan lépés, ha a mászó már elindult lefelé, nem szokott visszakapaszkodni. Azim és a serpa nemsokára megérkeznek, és egyesíthetik erőiket, bíztatjuk. A spanyol orvos hallva Zsolt hangját megjegyzi, vannak gyógyszerei a hármas táborban, ha odaér, rádiózzon, hogy melyiket vegye be.

11:07 A csúcs alatt újabb apró pontok jelennek meg. Döbbenten konstatáljuk, hogy folytatódik a csúcstámadás, noha 13 óra mászás után mindenkinek már lefelé kellene tartania. Sem energiájuk, sem idejük nem lesz, hogy még az éjszaka beállta előtt biztonságos magasságba érjenek. Hét apró, felfelé araszoló pontot számolunk meg a hómezőn.

11:20 Az iráni mászó eléri a négyes tábort. Üzenünk neki, hogy szóljon Zsoltnak, ha indul lefelé, hogy ne a műlábbal kelljen nyomot taposnia a mély hóban.

11:50 A svájci mászó serpájával együtt visszafordul a csúcs alól. Mindkét keze fekete a fagyástól, pedig ő az egyetlen, aki oxigénnel mászik. A plusz oxigén segít ugyan melegen tartani a testet, de mivel tavaly komoly fagyásokat szerzett a Makalu mászásánál, végtagjai sokkal érzékenyebbek.

12:05 Zsolt és Azim még mindig nem indultak el a négyes táborból. Azim alszik, tudjuk meg tábori emberétől. Egész éjszaka ő törte a nyomot, senki nem segített, és ez kivette minden erejét. 7100 méteren már nem nagyon lehet pihenni, vetjük fel, a szervezet álmában is csak fogyasztja az energiákat, vetjük fel. A tábori embere bólogat, hogy hiába mondja neki, csak azt a választ kapja, hogy Azim dühös, mert a cseh mászó végig a nyomában volt, de egyszer sem állt be nyomot taposni, csak kihasználta az ő erejét.

12:34 Egy, a csúcson járt serpa is megérkezik a négyes táborba. A csoport másik hat tagjáról semmi hír. Radek sem érkezik be, pedig nem sokkal a többiek után ért célba.

12:42 Azim jelenti, hogy mindjárt indul, csak még eszik egy csokit és meleg tejet készít magának tejporból.

13:27 Zsolt zombihangjához mérten is feszülten jegyzi meg, hogy egy jó órára elaludt, és Azim közben elindult lefelé. Ez szerencsére megadja a végső lökést, és ő is útra kel. Megkönnyebbülten fogyasztjuk el tojásrántottából és palacsintából álló ebédünket.

15:15 „A felső négyes táborban vagyok” – krákogja Zsolt, mi pedig rémülten nézünk össze. Még egyszer visszament? Visszakérdezünk, megerősíti, hogy a felsőben van. Aztán tisztázódik, hogy csak félrebeszél, és szerencsére az alsó, 6800 méteren álló négyes tábort érte el. (Eredetileg egyetlen négyes tábor létezett, de mivel azt a magasságot nem érték el a mászás során, létesítettek egy köztes, alsó négyes tábort.)

„A hármas táborba szeretnék elérni ma” – tesz le korábbi tervéről, hogy még aznap a kettesben éjszakázzanak. „Ha el nem tévedek” – teszi hozzá. Zsolt senkit nem lát lefelé ereszkedni maga mögött. Igaz a köd is egyre nagyobb, esni kezd a hó. Innentől elvesztjük a kapcsolatot a többi mászóval. Nem tudjuk, kinek sikerült elérnie a csúcsot, ki fordult vissza, meddig szeretnének ereszkedni, és egyáltalán, képesek-e felelős döntéseket hozni 20 óra mászás után. A csapat tagjainak nincs rádiója, vagy ha van, nem kapcsolják be.

17:25 Azim jelentkezik be a hármas táborból. Mély hóban taposta a nyomot egyedül. Azt üzeni, hogy olyan mélyek a nyomok, hogy még hófúvásban is megmaradnak, Zsolt követheti azokat.

18:05 A hármas tábort erős szél rohanta meg, rázza a sátrakat, jelenti az iráni mászó.

18:37 „Elértem a hármas tábort” – mondja röviden Zsolt, mi pedig az egész napos feszültség után megkönnyebbülten dőlünk hátra. Igaz, a legnehezebb rész, a tábor alatti kuloár még hátravan, de ha korán indulnak, a lavinák előtt végigereszkedhetik. Egyetlen kérdés, hogy a köteleket szétszaggatta-e a hó. Ajánlgatjuk Zsoltnak a spanyol orvos gyógyszereit, de meleg levegőt és meleg folyadékot akar csak, mondja. Meleg levegőről sajnos mi sem tudunk itt lenn, az alaptáborban.

„Hajnalban indulunk az iráni sráccal” – szól az utolsó, rövid üzenet, mi pedig felnézve a képernyőről látjuk, hogy közben besötétedett, és hamarosan véget ér a vasárnap is.

Hozzászólások