A Himalája titkos veszélyei

Hollywoodi producerek mostantól rejtve maradt veszélyekről is forgathatnak filmeket.

A hegyek veszélyeiről már olyan sok szó esett blogunkban, meg úgy általában a hegymászás kapcsán is, hogy az olvasó nyilván a távkapcsoló után nyúl, ha lavinákkal, kőhullásokkal és zuhanásokkal hozakodnánk elő. Érdekes módon még a hegymászófilm-készítők is csak az elcsépelt és szűkös készletből válogatnak, noha a műfaj fő követelménye, hogy a forgatókönyvírók a lehető legtöbb vészterhes eseményt pakolják egymás után. Pedig vannak olyan veszélyek, amelyek szintén drasztikusan befolyásolják a sikert, de ezekről mégis csak az tud, aki maga is egy alaptáborban ül, és várja a jó időt.

A titkos veszélyek jellemzője, hogy hétköznapi problémáknak tűnnek, amelyek ráadásul nem is a hegymászás közben vetik magukat a mászóra. Hatásuk mégis elementáris, és ezt tudják jól a nyolcezres-mászók. A himalájai hegyek megmászása akkora fizikai és pszichikai kihívás, hogy a legkisebb zavaró tényező is kockára teszi a sikert, rosszabb esetben pedig magát a mászót keveri bajba.

A legtriviálisabb probléma a gyomorrontás. Ázsiai körülmények közt nem ritka, hogy egy egész tábor lesz valamilyen közepesen veszélyes ételmérgezés áldozata. Nagy magasságban a gyógyulás lassabb, néha pedig idő sincs rá, menni kell felfelé, mert eljött a hetek óta várt jó idő. Emlékszem olyan esetre, amikor többnapos kényszerű kekszmajszolás után úgy éreztem magam egy már ismert hegyoldal közepén, mintha valami gonosz varázslat kétszer akkorára duzzasztotta volna.

Hasonlóan ártatlan dolognak tűnik a megfázás, pedig az is az előzőhöz hasonló hatásokkal bír. A nagy magasságban a legkisebb torokbántalom is belobban, és éjszakákon át ébren tarthatja a pihenésre szoruló mászót. Zsolt most két napja Neocitranos tasakokkal járkál a táborban, ami remélhetőleg csak annyit jelent, hogy a cég valamivel több bevételt könyvel el, ám közben tudjuk, hogy a könnyű betegség feljebb akár kellemetlenségeket is okozhat.

A nem közismert veszélyek közül a legalattomosabb a fogfájás, mert akár az egész expedíciót képes tönkretenni. A gyomorrontás vagy a nátha kúrálható, de kevés az esély arra, hogy fogorvosi székkel, fúróval ellátott szakembert találjunk az alaptáborban. Lüktető foggal pedig egyetlen dolgot lehet tenni: összegömbölyödve nyüszíteni a sátorban. Hegyet mászni, biztosítóeszközt elhelyezni, meredek oldalakban óvakodni viszont nem. Kis híja volt, hogy Tibi nem vált egy ilyen forgatókönyv főszereplőjévé: indulásunknál ugyanis olyan fogfájás vett rajta erőt, hogy éjszakánként Demalgont majszolva arról fantáziált, hogy miként fogja saját maga kihúzni a bűnös fogat, amint az alaptáborba érünk. A tudati energiák győzelmeként a kín szerencsére három nap alatt megszűnt.

Lányregénybe illő az utolsó titkos veszély, a lélek háborgása. Pedig a jelek szerint van olyan hatása, mint egy fogfájással kombinált torokgyulladásnak. Cserzett arcú alpinisták csúcsmászását, és biztonságát tette kockára, hogy otthonról rossz híreket kaptak, vagy mindenki boldogan bontogatta leveleit, míg ők hetek óta csak az alaptáborba irányított telefonszámlájukat kapták kézhez. Az otthonától távol az ember nem tud mást kezdeni a problémáival, mint rágódik rajtuk, lassan emésztve fel a jégfalra tartogatott energiáit.

Zsolt három éve mutatott be kreatív megoldást egy ilyen problémára. Első gyermeke született éppen akkor, amikor a csapata elindult volna a Manaszlu irányába. Legszívesebben hazarohant volna, hogy a 400 pixeles kép után élőben is megtekintse a csecsemőt, miközben egyetlen sejtje sem vágyott a himalájai csúcs irányába. Tudta, hogy ilyen mentalitással legfeljebb fátyolos szemekkel bolyonghat egy magashegyi mezőn, új családtagjáról fantáziálva. A jeges hólejtőkön küzdés pont olyan idegen volt tőle, mintha Las Vegasba szerződött volna Elvis-imitátornak.

„Azt találtam ki, hogy a hegy másik oldalán van a gyerek, és fel kell másznom, hogy a másik oldalon leereszkedve elérhessek hozzá” – mesélte, hogyan fordította pozitív irányba tépelődő energiáit.

Összegzésképpen reményünket fejezzük ki, hogy hamarosan elkészül az a hegyi film, amelynek főszereplője háborgó belekkel, bepólyált torokkal kapaszkodik a felső táborban rendelő hegyi fogorvos felé, miközben flashbackekben ismerhetjük meg, hogyan szökik meg felesége egy velúrbőrbe öltözött Elvis-imitátorral.

Hozzászólások