Hogyan érik el a magyarok az Annapurnát?

A kritikus magasságba nem jutottak el, de Erőss Zsoltnak szokatlan terve van.

Az expedíció útja a kettes táborból lefelé, a base camp felé vezetett. Mellig érő hóban még biztonságos terepen is nehéz lett volna elérni a harmadik tábort. A lavinaveszély miatt pedig kétséges volt, hogy épségben végig lehet-e mászni a hegy kulcsrészén, a kuloárban. Így elmaradt az akklimatizáció döntő lépése, hogy a magyar csapat a 6400 méteren álló következő táborban éjszakázzon, ezzel szoktatva szervezetüket a nagy magassághoz.

Közben a táborban az expedíciók már úgy emlegették a május 2-a és 6-a közti időszakot, mint a szcientológusok Xenu eljövetelét. Ha Hubbardnak igaza van, akkor május elsején el kell hagyni a tábort, hogy megkezdődjön a csúcsroham. Aki kimarad a menetből, annak lehet, hogy hetekig kell, majd várnia. Ráadásul amennyiben a többség sikerrel jár, a kivárásra játszó hegymászó később már nem oszthatja meg a hótaposás és kötélkihúzás feladatát 3-4 expedícióval, mindent egyedül kell tennie.

A magyar csapat esélyeiről tudni kell, hogy az eddig elért 5500 méter egy átlagos nyolcezres hegy alaptáborának magasságát jelenti. Az Everestre 5300 méterről indulnak a mászók, a Cho Oyura pedig 5700 méterről.

Azaz csapatunk két rossz közül választhat. Elindul a menettel, és megpróbál úgy felmenni, mintha akklimatizációra nem is lenne szükség. Vagy az akklimatizáció alaptörvényeinek engedelmeskedve felmegy a hármas táborba, lejön, pihen, míg a többiek a csúcsot rohamozzák. Majd egy távoli, bizonytalan időben, társak nélkül indul el 8091 méterre.

„Meg kell beszélnünk a csúcsmenetet. – kezdett beszélgetésbe körülményesen Mécs Laci a csúcsroham előtti délután. – Nem megyek holnap a hegyre. Szerintem ennek semmi értelme.”Zsolt és Tibi értetlenkedtek, mondván legalább a hármas táborig érdemes lenne elmenni. Aztán ha nem sikerül, akkor már akklimatizálódva készülhetnek a következő rohamra. Laci hümmögött, szerinte már nem lesz következő menet. Hetekig kellene várniuk, míg talán már vége is lesz a szezonnak. A nagyon bizonytalan jövő kedvéért pedig nem akarja másnap kockáztatni az életét a hármas tábor felé vezető, lavinaveszélyes kuloárban.

Zsolt és Tibi ugyanakkor az indulás mellett maradtak. Patthelyzet. Mindenkinek ugyanannyira van igaza. A csúcs elérésének esélye minden esetben csekély. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a magashegyek meghódítása éppen arról szól, hogy az ember olyan zónákba merészkedik, ahova a józan ész szerint nem lenne szabad. És ott erejének, találékonyságának, és nem kis részben szerencséjének köszönhetően sikert ér el. Vagy nem.

Maradjanak velünk, a mászás kimenetele számunkra is kérdés, a két magyar mászó május elsején elindul az Annapurna csúcsa felé.

Hozzászólások